A párok által cserélt gyűrűk először nagyjából 5000 évvel ezelőtt, az ősi Egyiptomban jelentek meg. Ekkor természetesen még nem aranyból készültek, mint manapság, hanem pl. bőrből. Az egyiptomiak a karikát, a kört fontos szimbólumnak tartották, a vég nélküli karika az örökkévalóságig tartó életet, szerelmet jelentette számukra. Már ekkor kialakultak azok az egyedi gyűrűk, melyeket egyéni aláírásként használtak az emberek.
A görögök és a rómaiak ezeket az egyiptomi gyűrűket tekintették alapnak, amikor kialakultak saját szokásaik. Szintén használták a gyűrűket aláírásként, valamint ekkor már ajándékoztak az emberek gyűrűket egymásnak. Ma úgy vélik, hogy a rómaiak voltak az elsők, akik a gyűrűt először házassághoz kötötték. A megegyezést jelképezték velük. Ekkor már készültek ilyen gyűrűk aranyból, de gyakori volt a kőből vésett gyűrű is.
Ahogy haladt az idő, a rómaiak elkezdték egyéniesíteni a gyűrűket, ami továbbterjedt a Bizánci Birodalomra a középkorban, amikor már a házasodó pár képével díszített gyűrűket készítettek minden egyes pár számára. Amikor a kereszténység lett a birodalom hivatalos vallása, akkor már gyakran Jézus képével, vagy egy kereszttel együtt jelent meg a pár a gyűrűn, megáldva ezzel a házasságot.
A történelem során nem csak a gyűrű változott folyamatosan, hanem az ujj is, amelyre fel szokták húzni azt. Az idők alatt mindegyik ujj számított meghatározónak a gyűrűviselés területén, ma a bal kéz negyedik ujja a gyűrűs ujj legtöbb ember számára.