A tó biológiai egyensúlyának kialakulásához szükség van a tó oxigénellátásának megtervezésére, a rendszer megfelelő kialakítására. A tó levegőztetését azonban nem lehet elkészíteni anélkül, hogy tisztában lennénk az alapokkal.
Oxigénre szüksége van a tóban elhelyezett növényeknek, a halaknak is, azonban a különböző víz alatti növények, mint pl. az algák, hínárok felhasználják ezt az oxigént, amivel hozzájárulnak az oxigénhiány kialakulásához. A halak szerencsére jól tudnak oxigént felvenni a vízből akkor is, ha kevés oxigén van benne, de egy bizonyos szint alatt már őket is megviseli az oxigén hiánya.
A tó vizének oxigénfelvevő képessége függ a víz hőmérsékletétől, alacsonyabb hőmérsékleten több oxigént vesz fel a tó. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy nem mindegy az sem, hogy mikor és mennyi oxigént juttatunk a tóba, mivel nem fogja tudni az egészet hasznosítani.
Az oxigénhiánynak számos oka lehet. Ilyenek lehetnek pl. a felszínt túlságosan beterítő növények, a nyári nagy forróság, a víz cirkulációnak megszüntetése, csökkenése, a túlszaporodott algák, hínárok megnövekedett száma, a tó eliszaposodása, a halak számának megnövekedése.
Szerencsére ezeket a problémákat nem olyan nehéz orvosolni, a tó levegőztetését megoldani, javítani. Amire mindenképpen szükségünk lesz, azok a levegőztető berendezések, és ügyelni kell arra is, hogy ezek rendszeresen működjenek is. A túlmelegedett vizet részleges vízcserével lehet hűteni, a megnövekedett növényzetet pedig valamilyen megoldással el kell távolítani.